2010. dec. 7.

gyalog galopp

Mocsárvár
A vár toronyszobájában ketten álltak az ablaknál: a zömök szakállas várúr és - fehér tógában, aranypánttal szőke haján - álmodozó tekintetű, leánylelkű elsőszülöttje.
- Egy szép napon ez mind a tiéd lesz, fiam! - emelte fel karját az atya.
- A függöny? - bámult maga elé az ifjú, mire az apja fejbevágta:
- Nem a függöny, hülye kölyök, hanem amit itt látsz: a hegyek, a völgyek, meg mindaz, ami a képhez tartozik, egykor a királyságod lesz.
- De anyám!
Apád. Apád vagyok. 
- De apám, értsd meg, ez nekem nem kell!
- Idehallgass, az egész királyság az én művem. Amikor nekikezdtem, mindenütt csak mocsár volt. Mondta is a többi király: a bolond épít ide várat. Én mégis felépítettem, hogy megmutassam nekik. De elnyelte a mocsár. Tehát építettem újat. Az is elsüllyedt. Építettem egy harmadikat, az leégett, összedőlt, aztán süllyedt el. De a negyedik, az megmaradt. Ez az ami majd a tiéd lesz fiam. A legerősebb vár közel s távolban.

(kavics története: anyámat apámként jelöltem be a fészbukon :
Anna Tardos december 7., 12:01 

Most,hogy elérted 30.évedet elmondom az igazságot,ANYÁD vagyok!Ígyhát nem fogadhatom el édesapádként bejelölésemet. )

Nincsenek megjegyzések: