Bámulom a fiamat, csöppség. Nincs is rá nagyon szó, ami ilyenkor belül szétterül. Valami időn kívüli ősi tánc, ahol egy külön ritmusra lélegzünk. Apró emberke szuszogja az igazak álmát, vajon miről álmodik, milyenek a gondolatok amiket érez?
Egész közel hajolok hozzá..merre viszi Majd az Út?

- Posted using BlogPress from my iPhone