Meg egy kavics...régebbrõl!:

Ajtó mögül hallgatni a suttogó hangokat,
a hidegben ülni, egyedülhagyott szívvel.

Fényekkel játszani, a lassan tekergozo folyón,
színeket hallani a pillangó szárnyain.

Érezni az osz furcsa sárgulását,
lehullni levélként a hideg, fagyos földre.

Álmatlan pillanat, a magányban csendesen,
fáradtan elopréselodo fájó gondolat.